Elliot Aronson: A társas lény

Az amerikai szociálpszichológus könyvét akár bestsellernek is tekinthetjük, mivel világszerte több kiadást megért, sok milliós példányszámban eladott írásról van szó, melynek legfőbb titka, hogy a „beavatatlanok” számára is többé-kevésbé érthető nyelven beszél az ember és a társadalom, a gazdaság, a technológia és a politika legizgalmasabb kérdéseiről, viszonyrendszeréről.

A társas lény új kiadása a jelentősen átdolgozott nyolcadik amerikai változat alapján készült, mely egészen új fejezettel bővült, ami a társas megismerés témáját járja körül.
Aronson olyan problémákat tárgyal, melyek mai társadalmunkban egyszerűen megfigyelhetők, viszont mögöttük bonyolult, közel sem könnyen kielemezhető ok és okozat összefüggések állnak. Egy példával élve: Aronson több, mint 500 oldalas műve pl. az agresszió meghatározásánál, olyannyira sok oldalról járja körül a kérdést, hogy a bostoni fojtogatótól, a rámenős biztosítási ügynökön keresztül eljutunk a leginkább passzív agresszióval jellemezhető, házi összejövetelen a sarokban ülő és duzzogó, elhanyagolt feleségig. Egyszóval: A társas lény nem a legkönnyebb olvasmány, de érthető, szórakoztató és tanulságos mindazoknak, akik szeretnék jobban megérteni mindazt, ami körülöttünk és bennünk zajlik.
                                              Forrás: www.necc.hu

Elliot Aronson szociálpszichológus,
 a Santa Cruz-i Egyetem professzora,
A társas lény" szerzője,
 a "Rábeszélőgép" társszerzője

1983-ban találkoztam először Elliot Aronson könyvével, rendkívül szemléletes gyakorlati példákon át ismertetett meg a szociálpszichológia fogalomrendszerével, az emberi interakciók hátterével. Hivatalos és magáncélú kommunikációban egyaránt kiválóan használható ismereteket ad, segít megérteni az emberi magatartás ok-okozati összefüggéseit.

Elliot Aronson: A társas lény

A szociálpszichológus szerző  alapos elemzést ad a  a konformitás, az alkalmazkodás tekintetében, amely "a képesség, hogy elfogadjuk azoknak a csoportoknak a gyakran szinte tetszőleges konvencióit, amelyekhez tartozunk." A konformitás valójában az egyén véleményváltoztatása egy másik személy vagy egy csoport valódi vagy vélt nyomása következtében.

Solomon Asch híres kísérlete annak vizsgálatára irányult, az emberek teljesen egyértelmű helyzetben hajlanak a közösség diktálta válaszra.
A kísérlet során a kísérleti személyeknek - akik azt hitték, hogy egy észlelési kísérleten vesznek részt - meg kellett állapítaniuk, hogy három különböző hosszúságú vonal közül hosszúságban melyik áll a legközelebb a negyedik vonal hosszúságához.

Az A, B, C jellel jelölt vonalak közül egyértelműnek tűnt, hogy a helyes válasz a B.
Öt kísérleti alany volt, akik közül négy valójában felbérelt, "beépített" ember volt, akik egybehangzóan az A betűvel jelölt vonalat tartották a leginkább egyhoszszúságúnak a negyedik vonallal.

Miután az egyedüli valódi kísérleti alanyok végighallgatták a másik négy szereplő egyöntetű véleményét, általában az általuk helyesnek tartott választ (B) megváltoztatva,jórészük (35%) határozottan az A jelű vonalat jelölte meg helyes válaszként, amikor rákerült a sor a válaszadásnál és jelen volt a többi válaszadó is.
Ebből úgy tűnik, hogy a konformitás mértéke helyzetfüggő. Gondoljuk csak végig, a kísérleti egyén valószínűleg határozottan tudja, hogy a B jelű vonal a hosszabb, mégis a csoport előtt A-t mond.
Abban az esetben, ha csak a kísérlet vezetője lenne jelen valószínűleg a B-t jelölné meg helyes válaszként, mert nem lenne kitéve annak, hogy "szembeszáll" a csoporttal, akik egyöntetűen az A-t választották.

A konformitást növelő tényező a többség hatása, azaz ha a többség egyhangúlag az általunk képviselt vélemény ellenkezőjét vallja. Konformitásunkat növelheti még a beilleszkedés, elfogadtatás vágya is.
Tehát két oka van annak, ha egy személy konform módon viselkedik. Az egyik az, hogy a többiek viselkedése meggyőzi eredeti ítélete téves voltáról, a másik pedig az, hogy így elkerülheti a büntetést (visszautasítást, nevetségessé válást), illetve jutalomban részesülhet (szeretet vagy a csoport elfogadása).

Konformitásunkat csökkentő helyzet, mikor véleményünk már előzetesen is nagyon szilárd volt az adott tárggyal kapcsolatban.

Persze konformitásunk mértéke attól is függ, hogy kikből tevődik össze a nyomást kifejtő csoport, illetve determinálja az egyén személyisége is. Aki rossz véleménnyel van önmagáról, hajlamosabbak engedelmeskedni a csoportnyomásnak, mint az, aki magas önértékeléssel rendelkezik.

A csoportnyomásnak való engedelmesség két formája: az igazi konformitás és a nyilvános behódolás.
Az igazi konformitás esetében az egyén megváltoztatja személyes nézetét, míg a nyilvános behódolásnál csak behódol a többség elvárásának, de személyes véleményét valójában nem változtatja meg.