Fábry Sándor showmester - Bomon honlapja

Fábry Sándor 1953. november 20-án született Budapesten. Újságíró. A Pécsi Tanárképző Főiskola elvégzése után párhuzamosan az ELTE BTK magyar-német szakát és a Mafilm Filmíró Iskolát is elvégezte 1978-ban.

Fábry Sándor 1978-92 között a Mafilm dramaturg-gyakornoka, majd dramaturgja. 1992-től szabadfoglalkozású.
Gondozásában készült Jeles András Álombrigád és Angyali üdvözlet, Vitézy László Vörösföld, Sopsits Árpád Videoblues és Céllövölde c. filmje.
1989-tól Fábry Sándor írta a Hócipő Dizájn Center c. rovatát, kritikákat ír a Filmvilágba, gasztronómiai rovata volt a Playboy magazinban.

Fábry Sándor - Tónió karikatúrája (Hócipő)

Eredeti stílusával, rögtönző készségével a média legkeresettebb sztárjai közé emelkedett.
A Rádiókabaré, a Kabarécsütörtök és a szilveszteri műsorok állandó szóvivője, önálló tv-műsora a Fábry-show a legsikeresebb, legnézettebb adások egyike.
A Showder Klub létrehozásával jelentős szereplési lehetőséget biztosított a Stand Up Comedy hazai kiválóságainak.

Dizájn center - Szobaszauna

A keresztpántos, vietnami hatású, de honi gyártású papucsról, Röltex Rózsi rettenet frotté köpenyről, no meg a legendás fecske fürdőnadrágról, melyből rendre kifittyenik a szolgálati oldalfegyver, már többször s melegen megemlékeztem e hasábokon, így ez a hű Hócipő olvasóknak ismétlés volna. Tóth Lajos nevű kedves nézőnk – s reménybéli olvasónk – amúgy geofizikus, posztszovjet úti szaunával lepett viszont meg.

Az egész kitűnő berendezés parányi sportszatyorban elfér. A hideg-meleg levegő befújására alkalmas, stopperral fölszerszámozott, a hajszárító, a légbefúvó és a kenyérpirító micsurini szervitéséből származó gépészet kettőhúszat igényel, a három, villámgyorsan bédugható parány lábazaton nyugoszik.

Ezek utána a ministránsok ornátusára ill. parány léggömbre emlékeztető, zsákszerű készségünket kell a földre teríteni oly módon, hogy a gumírozott lik, melyen át a gépészet a zacseszhez szervül, a megfelelő oldalra essék.
Az izzadni vágyó parány hokkedlin ücsöröghet, amelyet Rubik-kockában ill. elmés fajátékokban utazó versenyzők szinte percek alatt fejéről a talpára állíthatnak, amint Marx ösmeretesen Hégelt.

Fábry Sándor a szobaszaunában (Esti Showder)

Fontos, hogy a stokit pont középre helyezzük, a megfelelő pontot a zsákban fehér négyzet jelöli.
Végre helyet foglalhatunk hát a camping jellegű izzasztó kamrában, a zsák száját zsinórral óvatosan nyaktájt húzzuk mentől szorosabbra.

A háromujjas kesztyű csak a szláv kultúrkörben ösmeretes, állítólag így a tundrai zegernyében is lehet spanglizni, ez esetben pedig a gépészetet beizzítani.
A készség előnye, hogy közben tévézni is lehet, ill. kipillanthatunk a zománc-pléh talpon forgó karácsonyi fára.
Fábry Sándor

szöveg:

kép:

Végy olyan - ma már kedvesen bumfordi - tárgyakat, amelyeket a hiánygazdaság időszakában gyártottak, vagy az emberi lelemény hozta azokat létre, fűszerezd meg Fábry sziporkáival, és kész a Dizájn Center.
A képeket az Első Magyar Látványtárban készítettem a Dizájn Center kiállításon.

Dizájn Center

A kollekció nem törekedhetett enciklopédikus teljességre, a magyar darabok többek között Szőnyei György grafikusművész gyűjteményéből, ill. a Vörösváry Ákos-féle Magyar látványtárból származnak. A látogatók boldogan szembesülnek saját egykori önmagukkal, a fiatalabbak pedig szüleiket faggatják, milyen is volt a Bambi íze, hogyan festették szemüket a csajok Bagarol cipőpasztával, illetve mi volt a rettenetes illatú Brixol. A párhuzamos rendezés – a külföldi, gyakorta élvonalbeli dizájnereket fölvonultató anyag egy osztrák magángyűjtőé – rádöbbentethet bennünket, hogy nyugoton nagyjából ugyanazon marhaságokon mentek keresztül, csak kicsikét jobb kivitelben s mondjuk egy évtizeddel elébb, mint mink. Magam a kiállítás kapcsán kaptam kedvet ahhoz, hogy immár sokadszorra térjek vissza az ősforráshoz, a hatvanas évekhez, széljegyzetelve mintegy a Várban látható kiállítást.

A széles változatban variálható svájci sapka örök darab, sutyerákra, művész-értelmiségire, habókosra, ill. Montgomeryre egyaránt lehet benne venni a figurát. Az antennára húzott kétfilléresről én is csak elbeszélésekből tudok, eredete még az ötvenes évek elejére nyúlik vissza.
A műsorban bemutatott vietnámi papucs nem egészen autentikus – úgy látszik, ebből már valóban nem lehet föllelni eredeti példányt. Az igazi pántja vékonyabb volt, abba költöztünk bele szezon elején, mígnem őszre lerohadott rólunk. Szingapúrinak is becézték, hogy egzotikusabbá tegyék. Gyönge pontja a lábujj közötti pánt talpba szervülése volt, ha ott szakadott, bonyolult madzagolással, esetleg a talpon kereszbe szúrt szöggel-tűvel fixáltuk. SZOT-üdülőkben, gangon, miegyebütt, hűvösebb időben – megrögzötteknél kánikulában is – a zoknis használat dívott, többnyire op-art mintás, optikailag büdös nejlonzoknival, amelyet a pántnak helyet csináló, lábujj közé gyűrtek a delikvensek. Ezt a csekély inkompatibilitást oldotta azután meg a keresztpántos változat. A kiving nem valami angolszász lelemény, csupán rövidítés, jelentése kívülhordós ing (lásd még: NEVA, azaz ne vasald), mit is az alant rátett zsebek is jeleznek, biztosítva ezáltal a könnyed, „lezsör” feelinget. Ennek sötétebb változata a BKV-sok formaruhájaként futott be karriert.
A hatvanasok elején első útjaink a szomszédos Csehoszlovákiába vezettek, ahol a kézműipar színvonala kétségkívül magasabb vala. A könnyű, ottani úttörők által rendszeresített túracipőről, a pionirkáról évekkel ezelőtt már beszámoltunk e hasábokon. A valódi bőrszíjas hátizsák illata mai napig az orromban van. A többnyire buszos csoport tagjai a határ átlépése után másfél órán belül egytől egyig szöszmöszmackóba bújtak, hogy azután könnyed sétára induljanak mondjuk a Tarpataki vízeséshez. Nemigen hiszem, hogy a huszadik századi Európa textilipara produkált olyan anyagot, amelynek nedvszívó képessége a cseh maciéval vetekedhetett volna. (Lappangó darabjai a mai napig háziasszonyok háztartási arzenáljának féltett darabjai, mint felmosórongyok.)

Mai eszemmel ezt csak zárójelben fűzöm ide, szöszmöszfókákat gyártanék, megítélésem szerint hetek alatt térdre tudnám így kényszeríteni – példánk okáért – a Viledát és egyéb világcégeket.
Ha azután a túrán eleredett a könyörtelen tátrai eső, parajelenség áldozatává váltunk. Az volt az érzésünk, maga KIO, a híres szovjet illuzionista cicáz velünk. A mackófölső elébb zakóvá, majd miniruhává alakult, a túra végére a többség pediglen mint ferences barát landolt a szálláshelyen. A találékonyabbak – ha volt velük úti varrókészlet – mondjuk egy gatyásfenyő óvó takarásába osonva megállíthatták a nyúlási folyamatot, amennyiben három gomb segítségével napozóvá alakították a készséget, combközi záródással.

A napozó sokunk óvodás éveit keserítette meg. Eltekintve attól, hogy tök hülyén néz ki benne az ember fia – kisfiúk és kislányok egyformán –, az alsó, zacsesztáji gombolással többnyire az történt, hogy siettében csak-csak becsípte az ember a kakaskát.
(A kamaszkorunkat megkeserítő harnadrág pszichoszexuális fejlődésünket beárnyékoló hatásáról majd egy más alkalommal.)
Kinőttük a hatvanas éveket, egyfelől, másfelől velünk vannak.

A gyermekkori napozónak van ti. egy modern kori reinkarnációja, az ún. badi. Na én evvel nem vagyok kibékülve, holott a női fehérneműnek lelkes híve, fanje, sponsora vagyok, olykor magam is hordok ezt-azt. De! A badival nekem nincs szerencsém. Mert ha kapcsot sejtek OTT, és szöszmötölni kezdek, partnernőm búgva biztat, hogy tépd, Sanyi, tépd, ha viszont macsósan tépem alatta a textilt, felsikolt a nő, hogy jesszusom, a kapocs. (Badi ti. van kapcsos, ill. patentos.)

De akár így, akár úgy, a végeredmény azonos: a badi első szárnya partnernőm arcára csapódik, mint a régi vígjátékokban a keményített ingmell egykoron, s fuccs az aznapi erotikának.
Fábry Sándor

Baracklekvár

Férfikoromat negyvenedik esztendőmtől datálom, addig én azévben főtt baracklekvárhoz nem jutottam.
Hét-nyolc évesnél fiatalabbakat meg sem lehetett lékelni, de nagymamának még voltak háborús évjáratai is. (1944, újrafőzve 1958.)
Most is előttem van, mikor szegény apám egy reggel a teveszarrá guanósodott lekvárról kalapáccsal üti le az üveget és utána lombfűrésszel próbálta felszeletelni, hogy a szarrá pirult pirítósra valahogy ráexpanderezze.
Én úgy gondoltam, hogy nekem ebből elég, néhány évvel ezelőtt, déli 12 órakor a még meleg lekvárt kikaptam a dunsztból, beütöttem a celofánt, mint annak idején a felszabadító szovjet hadsereg tagjai puskatussal a boroshordót, és egy álltó helyemben bekanalaztam 1 azaz egy liter frissen főtt baracklekvárt.
Fábry Show 1999

Walter von der Vogelweide
... egy Miki nevű barátommal, aki 17 évesen már alanyi regényíró kívánt lenni és négy nyelven beszélt, Almádiba keveredtünk a Tulipán bárba, gondoltuk, hogy lehalásszuk a lipcsei szövőlányok nagyobb csoportját. Hát legnagyobb részük nem csak ujjlenyomatában különbözött Einsteintől, de hát nem ezért tiszteltük őket. Mondtam a Mikinek, hogy fogd vissza magad, most egy könnyű barter konstrukcióban gondolkodunk.

Ott ül tizenkét isteni lökhárító, finoman pattogzik a szemük alól a Bagarol. Miki már az ófelnémet minnezengerekkel nyit és landol Walter von der Volgelweidénél. Mondom ebből kefélés nem lesz… A másik asztalnál négy ilyen necctrikós helyi menőcsávó múlatta az időt két Utas üdítő mellett. Az egyik ránéz a Mikire és így int neki. Ez egy kicsit fenyegető volt, tehát az is benne volt a pakliban, hogy gyere ki a köves útra. Miki odamegy, aszongya: látom, te bírod a nyelvet. Te, mit jelent az, hogy sétálni? Miki mondja: Spazieren. A csávó odament a legnagyobb dudájúhoz; Spacíren? És elhúztak, mint a rakéta, mi pedig ott maradtunk tetőtől talpig ófelnémet Walter von der Vogelweidébe öltözve. Fábry Show 1999

Majd' három óra önfeledt kacagás a'la Fábry Sándor:

Fábry Sándor: A lejtő ördöge

"Sokan kérdezték, hogyan keletkezett ez a történet. Erre a rövid válasz az, hogy nem tudom. Úgy "gyött" magától. Soha nem rágódtam rajta pennát rágva, magányos éji órán.
A másik gyakorta nekem szögezett kérdés, hogy mindez valójában megtörtént-e. Erre az ismert kabaréfordulattal annyit mondhatnék, hogy "ez így ebben a formában nem igaz." Valós elemek, megtörtént illetve majdnem megtörtént dolgok anekdotikusan kiszínezett, némi fikcióval megfejelt elegyéről van szó."
Fábry Sándor

"Egykori irodalomprofesszorom hang-súlyozta gyakorta, hogy az íróember számára a pennánáll, a papirosnál, de még az ihletnél is fontosabb a megtermékenyítő élmény, úgy is, mint minden dolgok gyökere. Ezt az akkori, pallérozatlan elménkkel közhelynek,, magától értetődőnek tűnő kijelentést agy lezser perszeperszével intéztük el annak idején, anélkül, hogy igazán magunkévá tettük volna. Nem hittem, hogy hebrencs síbalesetem és annak folyományai úgy rántják ki belőlem ezt a történetet, amint a főnővér a térdembe beletokosodott műanyag csövet."

Walesi bárdok

Fábry Sándor

Ez itt a video helye...

:-(

Fábry Sándor beszélgetése

Baló Júliával

Vadász, vadász...

v. 1.0 - Alföldi Róbert

v. 2.0 - Rudolf Péter

v. 3.0 - Fábry Sándor