Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat. Ilyen nagy jelentőségű tudományos jutalmat e poétikusan ifjú korban megszerezni példátlan nagyszerű teljesítmény, még akkor is, ha egyesek előtt talán szépséghibának tűnik majd, hogy Gorcsev Iván a fizikai Nobel-díjat a makao nevű kártyajátékon nyerte.

Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány

Fülig Jimmy kíváncsi volt a fogásra. Biztos dzsiudzsicu.
- Na ütni! - sürgette a maláj. - Lesz meglepetés!
Csakugyan nagy meglepetést okozott. Mert hogy valaki egyetlen pofontól valóságos szaltót csináljon, négy utast és több kisasztal málnaszörpöt felborítson, az igazán meglepő.
A maláj orrán, száján, fülén dőlt a vér, és a jobb szemétől a szája széléig felrepedt a bőre. Így pihegett kissé elterülve, miközben a négy utas állandóan sürgette, hogy keljen fel róluk. ...
A maláj ordítva ugrott fel.
- Nem számít! Te lenni balkezes! Én várni ütés jobbról.
José (Fülig Jimmy) vállat vont.
- Nem lehet minden pofon mellé egy forgalmi rendőrt állítani.

Így lettem vándor, aki a megértés, a béke és szeretet elvét hirdeti. Van néhány parancsolatom, amelyeket minden körülmények között megtartok.
1. Kerüld a civódást és a nyers erőszakot.
2. Kerüld a kötekedő embert.
3. Igyekezz szelíd rábeszéléssel hatni felebarátaidra.
4. Ne hivatkozz mentő tanúkra, mert mit érsz vele, ha ismerőseidet bezárják?
5. Ne tégy hamis esküt, csak ha muszáj.
6. Kerüld a részeg embert, hogy téged se molesztáljanak hasonló állapotban.
7. Ne légy hiú és beképzelt, hogy különb és okosabb légy, mint embertársaid.
8. Vasárnap ne lopj, ne csalj, ne verj meg senkit, mert hat nap mindenre
    elegendő...
Ennyit magamról, jellememről, múltamról, törvényeimről és érdekes egyéniségemről. (Csülök)

Erre pofon ütött, hogy asztalt, széket, poharat magammal rántva a földre zuhantam, és percekre elsötétedett előttem minden.
Akárkit megkérdezhetnek: értek valamit a pofonhoz. De ilyen pofonról eddig álmodni sem mertem. Mintha a mennyezet szakadt volna rám.
Általános tetszést váltott ki a produkció, a sárga embert többen megtapsolták, és egy rovott múltú világbajnok, aki a negyedik évét szolgálta, szavára állította, hogy ilyen pofont csak a stockholmi olimpián látott, a bajnoki bokszmérkőzés alatt. Egy kalapos kapta a tribünön az ügyeletes rendőrtiszttől.
Ahogy felálltam, nyomban ismét ütött, de félreugrottam, és bemutattam bajtársaimnak egy balkezes egyenest. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a balkezeseimet tisztelik, a Jegestengertől az Indiai-óceánig és Melbourne-ben még ma is mindenki ismeri Takamakut, aki a "Pampák vad bikája" néven mint hivatásos ökölvívó járta a világot, de mióta egy balkezes egyenesemmel szembekerült, díszműáruk és képes levelezőlapok terjesztésével foglalkozik. (Csülök)

...a goromba fráter azt ordította, hogy rendőrt hív és lecsukat. Higgadtan kértem, hogy ne üvöltsön, mint egy barom. Erre erőszakos lett, és követelte, hogy ott a hivatalában várjam meg a kirendeltséget, majd ő megtanít. Azt mondtam kitérően hogy fogja be a száját, mert nagyon megjárja, azután távozni akartam. Megfogta a karomat.
Még mindig egy jámbor ember béketűrésével igyekeztem elhessegetni. Nekihessegettem az üvegajtónak. De a petróleumlámpát csak akkor vágtam hozzá, amikor revolvert rántott. Emberi érzésem úgy diktálta, hogy az égő révkapitányt az esőmérő medencébe dobjam.
Ezzel az életét mentettem meg. Azt hiszik, köszönet jár az ilyesmiért? Tévednek. Feljelentett, töröltek a hajóskönyvből, és köröztek.
Aki manapság hálát vár, az keserűen csalódik.

Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban.

Még aznap este újabb kellemetlenség érte ezt a Potrient, akit mostanában üldöz a balsors.
Tegnap például bizonyos egyének este beolajozták a kantinosné ajtaja előtti lépcsőt. A nesztelenül kisurranó őrmester akkorát zuhant, hogy beleremegett az erőd, és a poszt riadót akart fújni. Most meg szegény borítékba teszi este a déli napiparancsot, az őrmesteri jelentéssel együtt, és ahogy szokta, egy ordonánccal a kapitányhoz küldi. Én még beszélgettem a folyosón az ordonánccal, és Tuskó Hopkins, úgy látszik, részeg volt, mert nekiment véletlenül a legénynek, és ölelgeti. De az ordonánc otthagyja, mert siet a kapitányhoz. Azután - és ez már nem tartozik a szokásos napi események sorába - a kapitány siet Potrienhez. Nagy a lárma, mert a lejárt napiparancs helyett egy gúnyvers volt a borítékban, amit az ordonánc az őrmestertől hozott.

Galamb nekirepült a falnak, de a következő pillanatban már úgy vágta szájon a vitorlamestert, hogy ez meglepetésében lenyelt egy negyed font bagót, ami a szájában volt, és percekig csuklott utána.
A kormányos csak erre várt. Hatalmas karjával megragadta Galambot, hogy szokott fogása szerint egy csavarintással megforgassa, és belevágja a söntés legtávolabbi sarkába. A kormányos a világ jelentősebb kikötőiben ismert volt erről a mutatványáról.
A roppant kar már éppen emelte ellenfelét, mikor valahonnan a megragadott ember irányából egy acélszerű tárgy esett az arcára, amitől minden elsötétedett előtte néhány pillanatra. Barátai később esküvel bizonyították, hogy a súlyos tárgy Galamb ökle volt.
Néhány másodperc múlva szédelegve fölkelt a földről, és kinyitotta a szemét.

A helyzet tehát ez volt: a Hóhérok asztaltársasága a kocsma bejárat felöli részén állt, Krokodil nevű pénztárosuk körül, aki egy ember nyakát tartotta kezeiben, azzal a szándékkal, hogy az említett nyak tulajdonosát, huzamosabb szorítás révén, fulladás következtében beállott halállal ölje meg. Szemben velük látszólag közömbösen, de bizonyos fokig várakozó állásponton foglalták el pozíciójukat a Gyóntatók, élükön Rozsdással, aki dohányzott.
A másik Gyóntatót "Főorvos Úrnak" hívták, mert egy barátját, aki osztozkodás közben hülyének tettette magát, olyan türelemmel verte órákon át, míg az illető háromhetes kórházi ápolás után ép elmével tért vissza a kültelki társaságba, és hogy a gyógymód megismétlését elkerülje, eleget tett a Főorvos Úr jogos igényeinek. A harmadik Gyóntató, tisztességes nevén Bunkó, kissé jobbra a Főorvostól, megvakarta vállát, de csak azért, hogy kitapintsa a kabátja alatt négyszeresen összecsavart drótkötelet, amelynek végén jókora vasdarab volt. Erről a különleges verekedési szerszámjáról nevezték el Bunkónak.

Egy jókora szemetesládára mutatott, amelyben valaki olyan módon ült, hogy a félig nyitott tetőt a fejével támasztotta fel, és így védve volt az eső ellen. A szemétláda jobb oldalán, a tető oltalmában, egy zacskóban gyertya égett. A Nagy Főnöknek fekete, széles karimájú kalapja volt, hosszú, ősz fürtök lógtak ki alóla, ráncos, napbarnított arcán a halántékától a bal szája szegletéig hatalmas forradás húzódott. Egyszerű drótcsíptető volt az orrán, és méltóságteljes arccal nézett jobbra-balra, mint valami bagoly. Hivatala nagyon praktikus volt, mert nemkívánatos látogató közeledésére egyszerűen lehajtotta a fejét, miáltal a láda teteje visszaesett, és mint valami koppantó, nyomban eloltotta a gyertyát is. Az öregúr egy kerti széken ülve egész jól elfért a ládában. Rozsdást, úgy látszik, régen ismerhette, mert mikor meglátta, bólogatott és köpött.
A Nagy Főnök igen fontos személyiség volt a kikötőben. Mint orgazda kezdte működését, de egy zseniális ötlet révén sikerült egész újszerű és jövedelmező iparágat létesítenie. A kikötő tolvajai és rablógyilkosai, akik állandó ügyfelei közé tartoztak, ősi szokás szerint, készpénzen aranyon vagy más értéktárgyon kívül, a tett elkövetése után nyomban megsemmisítettek mindent. Erszényt, írást, fényképet, szóval a kifosztott egyén értéktelen tárgyait, amelyek
nyomra vezethették a rendőrséget, eldobták. A Nagy Főnök, ennek már lehet húsz éve, kijelentette üzletfeleinek, hogy minden írást, igazolványt hajlandó jó pénzért megvásárolni. Különféle tettesek ennek örültek. Viszont évek során a Nagy Főnök, akit különben Morbitzernek hívtak, és annak idején Csaszlauban született, megszámlálhatatlan sokaságú okmányra tett szert. Ha azután valakinek sürgős volt elhagyni Pireuszt, és útlevélre; vízumra vagy új személyazonossági iratokra volt szüksége, bizalommal kereste fel Morbitzert. Bizony megesett, hogy valaki ötven drachmáért vásárolt meg olyan igazolványt, amit két héttel ezelőtt ő adott el nyolc drachmáért Morbitzernek.
- Jó estét - köszöntötte Rozsdás.
- Ez nem fontos. Mit akarnak? - felelte a Nagy Főnök.
- Ez a kölyök Birmába szeretne menni. Én is elutaznék valamerre.
- Legfőbb ideje - helyeselte az öreg -, hogy megszabaduljon ez a kikötő a gyanús
  elemektől.

Rejtő Jenő: Egy bolond száz baj csinál

- Hol van Felix?!... Maguk?... Maguk - ijedt lihegéssel fejezte be -, maguk biztos
  befalazták!
Sir Arthur szomorúan bólogatott.
- Kár, hogy nem előbb szólt... Ez a kézenfekvő, jobb megoldás senkinek sem
  jutott az eszébe...
- És némi nosztalgiával nézett a toronyszobák felé vezető lépcsőkre: - Mit
  csináljak? Elfelejtettük...
A lány egyenesen a rendőrségre ment. Onnan egyenesen és félreérthetetlenül elutasították azon feljelentésével, hogy a lordoknál befalaztak vagy vasra verve a pincebörtönbe löktek egy családtagot.
- Miss Grace, ezt nem hiszem, de ha így van is, mit tehetünk? Van ennek
  bizonyítéka? Mert akkor értesítem Londonban az udvarnagyi bíróságot, és egy-
  két hónap alatt kijöhet a végzés, egy főnemesekből álló bizottsággal együtt,
  hogy megidézzék a család valamelyik tagját.
- Hiszen addig meghal! Ez őrültség! Tartsanak házkutatást!
- Már várkutatásra gondol, Miss Grace? Ezt éppúgy kívánhatja tőlem, mint hogy
  állítsam meg azonnal a robogó expresszt, mert megölnek rajta valakit. Hallgasson
  rám: ha a Hontings Lordok csakugyan befalazzák valamelyik rokonukat, amit
  kissé merész állításnak vélek, de feltéve és meg nem engedve, illetve csak
  feltéve, mert engedély adásra vagy megtagadásra nem vagyok illetékes, még
  diszkúzió formájában sem, őlordságaikat illetően, mondom, ha befalaztak
  vagy kaszásverembe fasírtnak hajítottak bele egy mélyen tisztelt, legmagasabb
  rokonukat, ez ellen sem tehetne senki semmit. Ami speciel engem illet, semmiféle
  esetben sem intézhetek kérdést egy Lord Sir Hontingshoz, és ami a kutatást
  illeti, nekik törvény adta joguk engem átkutatni, mielőtt belépek hozzájuk, mert a
  vár királyi keggyel külön terület, ahol még ma is nyomban lelőhetik azt, aki
  fegyverrel lép be, legyen az gumibot vagy flóbertpisztoly, de hogy én ott
  kutathassak, vagy akár csak előleges kérelem nélkül belépjek, az éppolyan
  feladvány számomra, mint a kör négyszögesítése.

A lány a virágkosarával odább ment, mert egy jól öltözött úr közeledett. Sietve kissé előrecsúsztatta a lábát, de nem úgy végződött a csel, ahogy akarta, mert az úr egy kissé elgondolkozott, és így kelleténél hosszabb ívben botlott, elannyira, hogy keresztültörte fejével a pénztár furnérból készült vékony oldalfalát.
A pénztárosnő csodálkozva látta, hogy egy puszta fej, alig némi arcbőrrel, benyomul a falból.
- Jegyeket csak a tolóablaknál adok - szólt lakonikusan a puszta fejhez -, nincs
  kivétel, tessék sorba állni!
A beszorult úr azonban nem bírt visszakozni a torkának feszülő furnérnyársak közül. Erre a pénztárosnő gengszternek vélte, és hirtelen fejbe csapta egy hamutálcával.
Ezalatt a portás megfogta karjánál Prücsököt, aki elosont volna.
- Hohó! Maga csak maradjon szépen...
- Eresszen el!...
Szivar zsebre tett kézzel, komor jassz módján odajött, elhúzta Prücsköt és azt mondta a portásnak:
- Ne okoskodjon, ez a kislány nem csinált semmit.
- Azt maga mondja - felelte a mozi bősz cerberusa.
Közben az úr üvöltözött a pénztárban, és valaki elszaladt egy lemezbontó vasklapni nevű szerszámért.
- Ezt a kölköt rendőrnek adom át! - kiabálta a portás, és két úr a közelben
  helyeselt.
- Én Fedorovics orosz világbajnok vagyok! - mondta az egyik bikanyakú egyén. -
  Ilyesmit nem lehet egy moziban.
- Majd orosz bajnokok mondják meg, hogy mit csináljanak az afrikai mozikban... -
  mondta Szivar a bajnok felé fordulva, hogy a portás figyelmét elterelje.
Miután ez sikerült, és a portás laza tartásban az orosz válaszát várta, Szivar bal kézzel úgy szájonkapta a gyanútlan cerberust, hogy ez elsöpörte Robert Taylor képmását, egy főzeneigazgató édesanyját és a segédgépészt, a lemezbontó vasklapnival, amint éppen érkezett.
Ezután a jassz megverte ama két urat is, akik helyeseltek. Elsősorban Fedorovicsot tette ártalmatlanná, mert ez világbajnok volt, tehát különös gonddal, nyomban a legerőteljesebb állkapocsütés alkalmazásával vitte földre, és roppant sajnálta másnap, midőn kiderült, hogy Fedorovics bridzs-világbajnok. A másik helyeslő úr a könnyed fejbeütéstől esés közben ismét ledöntötte a tápászkodó segédgépészt, és sajnos a lemezbontó vasklapni úgy rohant bele a bordáiba, hogy egy porcleválásban nyomban kiegyezett volna.
A pénztárba szorult úr lassanként megszokta új életkörülményeit és figyelmeztette a pénztárosnőt, hogy a visszaadásnál tévedett. Ez az úr most lehiggadt gyászolónak tűnt, ahogy fejére hintett hamuval és alig némi arcbőrrel megkérdezte a pénztárosnőt, hogy hol találkozhatnának másnap, ha úgy adódna, hogy közben kiszabadítják innen.