|
|
|
|
|
|
|
Romhányi József
(1921-1983) költő, író, érdemes művész. A Székesfővárosi Felsőbb
Zenei Iskolában végzett, a Magyar Rádiónál és a Magyar Televíziónál
dramaturg, művészeti vezető. Gyermekkönyvek, animációs filmek, (dr. Bubó, Mézga, Flinstone) operák, operettek és
kabaré-műsorok szövegírója.
A Macskák (T. S. Eliot versei) fordítása
is az ő munkája.
Zseniális rímfaragásai miatt lett beceneve a Rímhányó.
Az alábbiakban Romhányi József: Szamárfül című kötetében megjelent
szatirikus verseiből válogattam. |
 |
|
|
|
|
Romhányi
József: A szú végrendelete |
|
Egy szú
beszorult a hokedli lapjába,
ráült a szakácsnő százszor is napjába.
És jött a baj csőstül. Még a tetejébe
Az asztalos szöget ütött a fejébe.
Néha percekig már percegni sem tudott
Végül hát megírta e testamentumot:
- A nagy hármasszekrényt, mely koromszín ében,
özvegyemre hagyom, járjon feketében.
Ha a gyászhét letelt, s férjhez megy ismét,
ne maradjon jussa tőlem, csak a kisszék.
Fiam, ki kalandos, regényes, mint atyja,
a nagy mahagóni könyvszekrényt bújhatja.
Kerülje a drámát, bölcseleti művet,
mert a nehéz könyvek szétnyűvik a nyüvet.
Lányom, ki szégyent szégyennel tetézett,
s egy szép napon lezabipetézett,
kint éljen eztán,
a szemétládában, kegyelemdeszkán.
Végül az anyósom. - Megérdemli nagyon:
rá a vadonatúj, szép csőbútort hagyom. |
 |
|
|
|
|
Romhányi
József: A teve fohásza |
|
 |
|
Monoton üget,
a süppedő homokon a sivatag lova,
a tétova teve tova.
Hátán rezegve-mozog a rozoga a kúp alakú púp.
Helyzete nem szerencsés.
Apró szemcsés homokkal telve a füle, a nyelve.
Sóvár szeme kutat kutat, még öt hat nap kullog baktat.
Az itató tava távol, s oly rettentő messze még az oázis...
Erre utal az alábbi fohász is:
TEVÉK URA!!!
Te tevél tevévé engem eleve, te veled nem ér fel tevefej
tétova veleje.
Te terved veté a tevevedelő tavat, tavaly, távol,
de tévednél vélvén, vén híved neved feledve elvetemedve
vádol...
Nem!
Vidd te tevelelkem hova tovább tova, mivel levet vert
vederbe,
feltekerve, nem vedelve lett betelve a te tevéd
szenvedelme.
Te nevedben legyen eme neveletlen tevetetem eltemetve,
s evezevvel ava teve levelkévét, kivilevelhevelteve. |
|
|
Romhányi
József: Marhalevél |
Hatalmas
Barom!
Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön,
mégis tollat ragadott csülköm,
hogy amit a marhanyelv elbőgni nem restell,
így adjam tudtára, Mester!
Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
tudja, hogy nem minden a napi tejtermék. |
Amíg szorgalmasan duzzasztom tőgyemet,
gondolatom egyre Ön körül őgyeleg.
Muú! Minden bikák közt legelőkelőbb!
Midőn megláttam a legelő előtt,
elpirultam, elsápadtam,
vágy reszketett felsálamban,
s úgy éreztem, hogy kéj oson
keresztül a rostélyoson.
Muú, hogy forrt a vér szívembe,
hogy tódult a bélszínembe! |
 |
Az a perc, mit
velem Ön tölthet maholnap,
megrázza majd egész pörköltnekvalómat.
Ám míg Önrôl ábrándozom kérődzve,
vad féltés öl a szívemig férkőzve,
és átjárja ó mind a kín,
velőscsontom, mócsingjaim.
Már bánom e merész vágyat,
hisz Ön büszke tenyészállat, |
|
csupa gőg,
mely után az egész tehéncsorda bőg.
De ne féljen Bikaságod!
Ha nem szeret, félreállok.
Nem fog látni levert búsnak,
mert beállok leveshúsnak.
Ám ha mégis kegyes szívvel veszi ezt a levelet,
s megszánja az Önért égő tehenet,
válaszoljon hamar rája.
Üdvözli Önt a marhája. |
|
 |
 |
|
Romhányi
József: Marhalevél
előadja: Haumann Péter |
Mézga Aladár
kalandjai - Eszperente
szöveg: Romhányi József |
|
|
|
|
|
|
|
| |
|
|
