Jónéhány tengerparti városban volt szerencsém járni, de talán a legjobban Rovinj, az Isztria gyöngyszeme fogott meg.   A félszigetre zsúfolódott, ezerhétszáz éves múlttal rendelkező város macskaköves, dombra felkúszó kacskaringós sikátoraival néhány óra alatt keresztül-kasul bejárható.

A séta egyben egy időutazás, hiszen a feltárt antik síroktól az ezerkétszázas években épült Szent Triniti kápolnán át a XVIII. századi Ferences kolostorig számtalan stílusnak megfelelő épülettel, műalkotással találkozhatunk.

Rovinj jelképe a dombtetőn álló Szent Eufémia templom. Eufémia 304-ben, 15 éves korában lett a keresztényüldözés áldozata. A templom tornya a velencei Szent Márk téri harangtoronyhoz hasonlít, csúcsán Szent Eufémia szobra látható, amely a szél hatására elfordul, eső várható, ha a szárazföld felé néz.

A félszigettel szemközti Katarina szigetről Rovinj csodálatosan szép látványt nyújt, a valószínűtlenül kék Adria vizéből kiemelkedve.